Péntek meló után hazaérkeztünk.
Odalenn apósék lakrészében átépíttették, pontosabban újrarakatták a cserépkályhát. Volt két mester, meg két samesz. Épp befejezték a munkát. Mosták a kertben a szerszámokat, pakolták össze a cuccaikat. A konyhában épp munkájuk gyümölcsében gyönyörködtem mikor is felfigyeltem, hogy az egyik segéd odakinn a munkaeszközök szorgos elpakolása közben elég gyakran hajolgat és hát mi mást szúrtam volna ki ebből a szituációból? Persze hogy a melós dekoltázs villogását.
Nosza telefon elő, pattantam ki az ajtón a kert felé, nehogy lemaradjak a megfelelő pillanatról. Sebbel-lobbal odapenderültem a szerszámok kis rendezett kupacához ahol a srác tevékenykedett. Igazándiból sunnyognom sem kellett, hisz otthon a saját kertünkben nehogy már ne mozoghassak kedvem szerint. Így végül sikerült megörökítenem egy laza 5 pontost.
A vájt szeműek felismerhetik a terepszínű military stílusú melós nadrággá avanzsált ruhadarabon kívül a hamisítatlan(ráadásul 2 csatos!) surranó bakancsot is.
Ki gondolta volna, hogy egy átlagos péntek este micsoda lehetőségeket hoz az ember saját kertjében.
Lám ezért (is) érdemes a fényképezőt mindig kéznél tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése